Rendről, korlátokról és arról, ami azon túl van
Nagyon szeretem a rendet és amikor elmélyülten tudok (végre) dolgozni, azt nagyon “piszkosan” teszem. 30 megnyitott weboldal, megszámlálhatatlan screenshot és lementett kép. Sok frusztrációval párosul tehát annak konstatálása, hogy egy ilyen elmélyült munkamenet után mennyi “lom” marad.
A legegyszerűbb feloldása ennek a helyzetnek, ha mindent beledobálok egy mappába és elrejtem a számítógép mélyére. Mert persze a napi használatban lévő mapparendszeremben is törekszem a (látszólagos) rendre.
Persze ez a metódus éppen annyit ér, mikor a ruhákat összegyűrjük és bedobjuk a szekrénybe, hogy ne lássuk, ne nyomasszon a rendetlenség, de persze tudjuk hogy strukturálatlanul ömlene ránk ha kinyitnánk azt a szekrényt.
Van ez így, ez is egy megoldás. Vagy mondhatjuk úgy is a tökéletes átmenet a kapott mintákat illetően. Pont a közepén a skálának.
Mivel ezek a dokumentumok nagy eséllyel úgysem kerülnek már elém, van néhány amit tudatosan az asztalon helyezek el. Évek felhalmozott tudásanyaga van ezekben, amik “egyszer majd jók lesznek valamire”.
És tényleg jók?
A nemrég elfogyasztott ebédem során azon gondolkodtam, hogy hogyan lehetne jól megfogni egy másik munkával kapcsolatos, üzleti témát, a kiszervezett munkaerő kérdését. Azért fontos ez, mert a máltai cégcsoport nemrég nyitott egy erre szakosodott irodát Marokkóban, és napi szinten foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Már azzal, hogy lehet ezt jól eladni!?
Az ebéd előtt közvetlenül kinyitottam az asztalon nagy becsben tárolt “Sales” elnevezésű mappát és gyorsan átfutottam, hátha lesz valami használható tudásanyag.
Tavaly októberben a magyar startup ökoszisztéma egyik úttörőjével, a StartITup Győrrel szerveztünk egy Startup Szerdát, ahol én voltam az egyik szervező. Ez némi asztaltologatást, pogácsa vásárlást, emailezést és egy panelbeszélgetés moderálást jelentett a gyakorlatban, már ami engem illetett. És a prezentációk begyűjtését az esemény után.
Az alábbi dia Balázs Ferenc előadásában szerepelt, aki a Bosch Innovációs Vezetője.
Szeretek hinni abban, hogy minden okkal történik.
Ez volt az egyetlen dia, amit a 3 előadásból lementettem. Épp ezt hagytam nyitva az ebéd előtt, átnézés nélkül, és épp teljesen függetlenül ezen a témán gondolkodtam, mielőtt visszaültem a géphez. Majd ez villant fel.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Talán azt, hogy a rendelkezésre álló erőforrások behatárolnak minket. A cégünket, a tevékenységünket, a piacunkat. És azt, hogy ezt ki lehet tágítani. Azt, hogy, ahogy a közhely tartja, az élet a komfortzónán kívül kezdődik. A felfedési szakasz, a perspektíva tágítás akkor közeledik, ha olyan erőforrásokhoz jutunk, amelyek nem álltak rendelkezésre.
De mi lehet ez?
- Egy új munkaerő már ismert területen?
- Valaki, aki teljesen új tudást hoz be a szervezetbe?
- Egy más látásmód? Kulturális különbség?
- Nyelvi korlátok és azok leküzdése?
Igazából én magam sem tudom, de a saját, személyes tapasztalatomból azt látom, hogy egy ilyen helyzetben nagyon gyors változás, fejlődés történhet.
És mi van még a másik oldalon?
Pénz, természetesen. Amiről nem szeretünk beszélni. Illetve mi magyarok nem, ezt is itt, Máltán tanultam meg.
De a helyzet az, hogy egy kapitalista berendezkedésű Európában élünk, dolgozunk. Egy változó, és jelenleg nem túl ideális gazdasági környezetben.
Így valószínűleg sokaknak szüksége lehet arra, hogy egy bizalmi partnert találjanak a céljaikhoz, mely célok általában az üzleti siker irányába mutatnak.
És milyen félelmek bukkanhatnak fel egy nearshoring/ offshoring/ remote staffing/ kiszervezés / hívjuk bárhogy kapcsán?
A legfontosabb talán a munkaerő hosszútávú minősége!?
De garanciát nyújt erre valaki?
Talán az, akivel egy irodában ülnek ezek az emberek, akár a kontinens, vagy a Földközi-tenger másik oldalán.
A nyelvi korlátok?
Viszonylag egyszerűen letesztelhető.
Időzóna?
Szerencsére nagy eltérésekhez ez a térség elég kicsi.
Jogi problémák?
Ezt a korábbi hasonló témájú bejegyzésemben már taglaltam, sokszor érdemes segítséget kérni és partnerséget kialakítani.
Nem akarok senkit bátorítani arra, hogy mindenféle alapos kutatás nélkül belevágjon hasonlóba.
De azt is tudom, hogy a nap végén minden cég egy excel tábla, néhány sorral, amelyben nevek, beosztások és számok vannak.
És amennyiben, biztonságosan, egy bizalmi partnerrel karöltve lehet ezeket a számokat megvátoztatni, úgy, hogy nyugodtan, netalán mosollyal az arcunkon fekszünk le aludni, akkor megérhet egy beszélgetést a dolog.
És hogy kivel? Az én legjobb tudásom szerint erre ő lesz a megfelelő ember: https://www.linkedin.com/in/gareolite/
Kedves lesz, ígérem.
