Kétlakiságról

“Ez klassz, de azt nem tapasztalod meg, hogy milyen az adott helyen főzőcskézni, mit kapni a piacon és a pékségben. Az életöröm kifinomultságait, a mélyebb rétegeket, amit a kultúra, a történelem, az építészet adnak, most élem meg (például Firenzében…).”

Frei Tamás a 2024 augusztusi magyar Forbes-ban arról, milyen “többlaki” életre váltani a munkából adódó intenzív utazási “kötelezettséget”.

Ez az írás elgondolkodtatott, milyen lehet egy kétlaki élet. Aztán kis gondolkodás után arra, jutottam, hogy épp ezt csinálom ennek a nyárnak a második felében. Július közepe óta 2 hetes váltásokkal cseréltem a lakóhelyemet Málta és Magyarország között.

Még egy kis gondolkodás kellett ahhoz, hogy realizáljam, jelenleg a kétlakiságnál intenzívebben cserélgetem az aktuális lakhelyem, hiszen az elmúlt 10 napban, aludtam sátorban Balatonföldváron, Gyékényesen nagyszülői házban, Siófokon, egy apartmanban, a Gellért térnél barátoknál, Budapest agglomerációjában szülőknél.

És melyik volt a legjobb?

Frei Tamás már idézett bekezdésének folytatása szintén passzol ide:

“Pedig nincs olyan, hogy valamelyik város jobb. Egyszerűen csak más. (Nem szeretek unatkozni, akkor érzem jól magam, ha milliónyi inger ér.)”

Nagyon kíváncsi vagyok a máltai őszre. Ha minden úgy megy, ahogy ígérik, pont ideális időjárás lesz, amely még enged a tengerben fürdeni és napozni, de egyúttal azt is, hogy napközben ne egy épület négy, légkondicionált fala között legyünk.

Mielőtt Máltára költöztem, beszélgettem egy olyasvalakivel, aki amerikaiként él Budapesten, immár több, mint 30 éve. Nagyon sok értékes tanáccsal és tapasztalattal ruházott fel, az egyik legemlékezetesebb, legérdekesebb az volt, hogy “Más lesz az utcák illata, mivel más az autókba töltött üzemanyag összetevője.” Ez volt az egyik olyan dolog, ami fel sem merülne úgy, hogy előtte 2 hétnél tovább nem tartózkodtam egyhuzamban külföldön. És ami figyelmeztet arra, mennyi nüanszon múlik az élet megélése.

A másik pedig, hogy “le fog esni sok minden…” - itt a kulturális különbözőségekre kaptam egy diplomatikus utalást :-)

Na de egy Máltáról szóló blogban érintsünk néhány konkrét példát ezen a ponton:

• A közlekedésről, időjárásról már több körben írtam.
• Talán arról is, hogy mennyire könnyű felvenni az új mikrokörnyezetünk szokásait (pl. munkamorál, sport, főzés). Röviden: nagyon.
• Érdekes látni, egy ilyen új helyzetben mennyi “apró, de rossz döntést” hozhatunk hirtelen, kezdve a boltban vásárolt sajttól az aznapi edzés időpontjának megválasztásáig.
• Realizálhatjuk, hogy ezek az apró rossz döntések jó döntésekhez vezetnek, és hogy nagyon szép (és gyors) egy ilyen tanulási folyamat.
• A szabadidő eltöltése érdekes kérdés, a tenger nagyon erős mágnesként hat, még akkor is, ha nem lakunk nagyon közel hozzá.
• Hétvégente tényleg tudunk úgy viselkedni, illetve úgy érezni magunkat, mintha nyaralnánk.
• A piacozás, helyi emberek szokásainak megfigyelése és kipróbálása a hátralévő hónapok feladata számomra.

És zárszóként legyen itt még egy idevágó Frei idézet az interjúból, olvassátok el az egészet a Forbes-ban!

“De persze, lelassulok én is. (…) az elmélyülés, az éberség és a jelenlét megköveteli a lelassulást. Hallod most is a Butánból hozott kis csengőt, lengeti a szél az erkélyen. Arra figyelmeztet, hogy hallj, láss, tapints, érezz.”