…és közlekedésről

Az előző, alkalmazkodás témakörű bejegyzésből meglepő módon épp azt a részt felejtettem ki, amely az ihletet adta.

Ez pedig a baloldali közlekedéshez való hozzászokás gyorsasága volt.

Az első napokban valami olyan érzés kerített hatalmába, hogy ezt, több, mint 30 év beidegződését, az agyam képtelen lesz felülírni.

Az első utamon ugyan a velem egykorú cseh taxisofőr megnyugtatott, hogy könnyebben megy, mint hinné az ember, de ez akkor még nagyon távolinak tűnt.

A titok feltehetően itt is az, mint az élet sok más területén:

Gyakorolni kell!

Nekem azért valamennyi előnyöm volt, hiszen autót nem vezetek itt, viszont kerékpárral napi szinten rész veszek a forgalomban.

Sokszor gondoltam arra, a “fájdalmas hozzászokás” szakaszában, hogy mindez nagyon új inger lehet az agyamnak és az egész idegrendszeremnek.

Kicsit utánaolvasva tényleg így van, hiszen “amikor az agy elkezdi megszokni a baloldali közlekedést, számos kognitív és neurológiai folyamat zajlik le.”

Ezek érintik a motoros készségeket, a térbeli figyelemért felelős részt, sebesség-, illetve távolságfelmérést és számos más, vizuális feldolgozási rendszert.

Gyakorlati oldalról megközelítve,

“Az agy rugalmassága (neuroplaszticitás) lehetővé teszi ezeknek az új készségeknek és ismereteknek a gyors megtanulását és adaptálását.”

Ez a valóságban tényleg így van, így az első napok sokkja után meglepően gyorsan tud menni egy ilyen folyamat, csak gyakorolni kell! 🙂

És hogy mit ad nekünk ez a skill?

Ha mást nem, önbizalmat arra vonatkozóan, hogy sokkal könnyebben tudunk adaptálódni kilátástalannak tűnő helyzetekhez, mint azt gondolnánk.

És ami talán még fontosabb: mindig JOBBRA-BALRA-JOBBRA nézz, mielőtt lelépsz az útra, az a biztos… 😊