Elvárások és 7 nap

🇬🇧 English version: https://www.maltaunfolded.com/expectations-and-7-days/

Viszonylag nagy elvárásokkal tekintettem az elmúlt hét második fele felé. Egy hosszabb, történésmentes periódus után a korábban már leírt, intenzív két hét elé tekintettem, és mivel egyre közeledik a máltai kiküldetésem vége, valószínűleg az intenzív időszak nem is hagy alább már.

Ezzel semmi baj nincs, hiszen nagyon szeretem az ilyesmit. A szervezetem viszont talán kevésbé, némi alvásproblémával és betegséggel jelezte, hogy most már olyannyira megszokta a nyugodt életet, hogy jó lenne, ha nem jönne az egyébként vágyott intenzivitás.

Sebaj, egyszer vagyunk fiatalok, gondolhatnám, ha ezt a frázist az elmúlt 15 évben nem használtam volna már el…

Miközben zakóban sétáltam a Startup Festival-ra 40 percet, érzésre 40 fokban 5 óra alvás után arra gondolva, hogy ezt az alvásmennyiséget nem fogom tudni meghaladni vasárnapig, nagyon szomorú lettem. Az adott napi meetingekhez sem volt sok kedvem, teljesen ismeretlen emberekkel, relatíve nagy információs aszimmetriárval.

És akkor elkezdődött.

Az első meeting 10 órától volt és még követte 6. De valahogy a másik oldal nem azt a fáradtságot és kedvtelenséget képviselte, amit én, hanem éppen ellenkezőleg. Energiával és nyitottsággal teli, csillogó szemek néztek vissza rám. Minden egyes meetingen.

Ha ez nem volna elég, érkezett még néhány, nem kevésbé energikus ismerős, a kis CONNECTICLUB-os társaságunk pedig jól átvette ezeket a rezgéseket. Vagy éppenhogy diktálta, ez nem világos, lényeg a lényeg, hogy az első nap első meetingje olyannyira flow-ba tett, hogy el sem engedett egészen egy hétig.

Mivel ez alapvetően nem egy élménybeszámolónak készül, hanem inkább egy megélés-beszámolónak, nem is szeretném jobban kibontani a Startup Festival két napját, a két éjszakát Paceville-ben, az első és utolsó házibulinkat, Mdinát, Bugibbát, Vallettát, a strandolásokat október közepén, vagy éppen a szicíliai 48 órámat.

Leírtam már ugyanakkor korábban itt és itt, hogy mik ezek az érzések: felfokozottság, izgalom, félelem attól, hogy valami balul sül el, ami persze nem következik be. Mindez burkolva megannyi beszélgetéssel, sok méllyel és néha felületessel. Amivel semmi baj nincs. Néhány kedves szó, kritika, összegzés, a fejlődés külső szemmel történő megállapítása. Ami mindig oly édes.

Nosztalgia és jövőbetekintés.

Nagyon érdekes, hogy az elvárások általában sosem teljesülnek, ugyanakkor mindig valahogy máshogy lesz nagyon jó egy-egy ilyen intenzív időszak. Mint ahogy most is. És akkor a megelőző hétvégéről és a következőről még nem is beszéltünk...

Ugyan ez éppen annyira hálálkodós-blog, mint amennyire élménybeszámoló, néhány embernek nagyon hálás vagyok az elmúlt napokért. És az a legnagyobb szerencse, hogy ők pontosan tudják ezt! 😊