Bónusz poszt - 'Nézőpontjaim' hírlevél a LinkedIn-ről

Ez egy ráadás bejegyzés. A LinkedIn hírlevelem egészen hasonló ahhoz, amit itt próbáltam gyűjteni. Arra gondoltam hát, megosztom itt is.

Eltérő nézőpontokból tekintünk a világra, eltérő hozzáállással építjük az életünket és eltérő meggyőződések mentén dolgozunk, viselkedünk, szórakozunk. Ennek a hírlevélnek a célja, hogy betekintést nyújtson az én nézőpontjaimról.

Tartalom

• Változások
• Malta Unfolded blog - Az elmúlt hónapok fő témakörei
• Általam fogyasztott tartalom
• JOMO

Változások

Fél év gyorsan eltelik, az előző ilyen összefoglalómban még arról írtam, hogy Máltára költöztem, most pedig ismét Magyarországról írok.

Fél év ugyanakkor hosszú idő, ezt az időszakot egy blog formájában próbáltam részletesen dokumentálni. Aki kedvet érez bepillantani a tapasztalataimba, érzéseimbe, élményeimbe, a Malta Unfolded blogon két nyelven is megteheti. A magyar verzió itt elérhető.

Novemberben, a hazatérésem után összeszedtem, mivel foglalkoztam az elmúlt közel 10 évben, hátha ez segít megtalálni azt a munkahelyet, projektet, csapatot, amelyben hosszú távon el tudom magam képzelni. A tapasztalataimat egy sajátos formátumú CV-ben szintén két nyelven gyűjtöttem össze, angolul és magyarul.

Szóval, igen, épp munkát keresek.

Malta Unfolded blog - Az elmúlt hónapok fő témakörei

Összesen 25 posztot írtam a blogra júliustól kezdve, ennek jó része nagyon hasonló ehhez az összefoglalóhoz. Saját megélés, ingerek, érzések, némi munka, némi szabadidő.

Megvizsgáltam a máltai ingatlanpiacot, körbejártam (ismét) a szigetet, ránéztem mivel jár egy konferenciára készülni, milyen néhány intenzív és élményteli nap, és persze az előre elköszönés, na meg a (majdnem) végleges búcsú. Egy hónap távlatából azt is megnéztem, milyen a teljes mérleg.

Általam fogyasztott tartalom

Lassan olvasok, vagy csak sokfélét. Jelenleg 4 angol nyelvű és 2 magyar könyv van valahol a környezetemben, és az az érzés kerülget, hogy valahogy egyikkel sem fogok végezni.

Lassú vagyok, de legalább boldog. - mondtam ezt néhány napja egy barátomnak, teljesen más kontextusban. Máltán még lehetett a dombokra fogni, na meg arra, hogy 30.000 méter szintet mentem a 2.100 teljesített kilométer alatt. De a Zwift nem hazudik, szembesít a rideg valósággal. A wattokkal nem lehet csalni.

Lassú vagyok tehát, de legalább boldog.

Jó érzéssel tölt el, hogy most naponta tudok sportolni. Úszni, futni, bringázni (immár bent is), vagy akár evezni. Na meg sétálni.

Érdekes átmenet az, mikor valakiről lekerül az évek óta halmozódó stressz. Vagy inkább a forrása. A hatás nem egyből jelentkezik és még csak nem is látványos.

De észre lehet venni, elkezdünk nem halogatni, nem szorul össze a gyomrunk egy-egy kihívás vagy rossz hír esetén. Elkezdünk megoldásorientáltabbak lenni. A szorongás nem homályosít el mindent. Hatékonnyá válunk. Fókuszálttá. Ajánlom mindenkinek azt a néhány hetet, ami alatt ez érezhetővé válik.

Kiderül az is, mi fontos, és mi nem. És ezzel körbeértünk, amolyan keretet formálva, hiszen visszaérünk a könyvekhez. Na meg ahhoz, hogy az Essentialism: The Disciplined Pursuit of Less milyen jó olvasmány, ha arra akarunk koncentrálni, ami fontos. Érdemes újraolvasni!

Az Amazon Prime előfizetése relatív olcsón kínál alternatívát azoknak, akik megunták a klasszikus streaming szolgáltatók kínálatát. Két, számomra megterhelőnek titulált filmet ajánlanék, a Challangers-t és a Deep Water-t. Mindkét filmet nehéz nézni ugyan, de érdemes.

JOMO - Joy of Missing Out - a kimaradás öröme

Ma olvastam ezt a kifejezést a decemberi Forbes-ban, kiváltképp azoknak fog tetszeni, akiket a FOMO, tehát a valamiből való kimaradástól való félelem erősen sújt. Én is így vagyok ezzel, de ez a megközelítés valamilyen intuitív módon azért a máltai utazásom elején megfogant. Életemben először éreztem azt, hogy nem kell sietnem, hiszen hat hónapom van erre a kis szigetre.

Múltkor volt egy beszélgetésem egy közeli barátommal. Ebben ő kvázi a sajnálatát fejezte ki, hogy vonattal kellett utaznom Gyékényesről, az egyik kedvenc helyemről Győrbe. A dolog érdekes része, hogy én magam valamilyen katartikus szabadságként éltem meg ezt a vonatutat.

Az eltérő nézőpont persze számtalan dolgon alapul, viszont fontos látni a rétegeit. Számomra a lassulásvágy, az öröm, ha Magyarország egyik eldugott szegletében lehetek néhány napot, nagyon erős. A természetben való séta, a hideg időben is meglévő vágy a kültéri sportokra, a kényelmetlen kényelmes, na meg persze a gyermekkori megszállottság a vonatok iránt mind-mind olyan irányba tol, ami jólesik.

És most nagyon jól esik egy 1949-ben épült házban, a cserépkályha mellett megírni ezt a néhány sort, valahol Magyarország elfelejtett szegletében, a horvát határ mellett. Jó volt idevonatozni, besétálni, elmenni futni, és öröm az is, hogy néhány napra kimaradok a budapesti forgatagból.

És annak a pár embernek, aki idáig olvasott, mi az öröm? Már az a fajta, ami más embernek furcsa lehet…?