Az utolsó korty tea
"Lassan éjfél, a hold vilagosabb mint bármikor korábban. Olyan mintha leselkedne rám, és őszintén megmondom, hogy ez nagyon jó érzés, megnyugtat.
...
Nagyon furcsa, itt ellentétes irányba mutatnak a csúcsai. Valaki levette, és rosszul rakta vissza. Valószínűleg.
Az utolsó korty tea, az utolsó bögre teámból, az utolsó cigi az utolsó pakkomból, és ez most tényleg az utolsó alkalom az utolsó alkalmak között, hogy kimondom magamnak hangosan, mintha nem hallottam volna elég jól elsőre: Holnap elindulok haza."
Bognár Bandi
Szeretem amikor valaki nagyon szépen tud megfogalmazni nehéz érzéseket. Megnyugtat. Nem kell gondolkodni rajta.
Ugyan az én célpontom csak 2,5 óra repülőútra volt az otthonomtól, csak fél évet töltöttem itt, még csak dél lesz, inkább kávét iszom és még csak nem is cigizem, de nagyon szépen lett megfogalmazva az, amit érzek most.
Az elmúlás, valaminek a vége, ahogy erről már korábban írtam, számomra mindig nagyon nehéz, így örülök, hogy belém égtek a fenti sorok, valamikor a nyár folyamán.
Máltán szakad az eső, nagyon szomorú minden épp, és az is marad, még egy hétig. Az ezzel kapcsolatos gondolataimról is már írtam korábban.
Viszont hétfőn még fürödtem a tengerben, minden nap egy kávé fölött napoztam az ebédeket követően. És mindentől többször elbúcsúztam. Bár ez a búcsú kicsit más volt, mint a többi, hiszen tudom, hogy ide még sokszor vissza fogok jönni.
Ez kis számvetés hamarosan jön majd, és legyen, iszom most egy utolsó teát.
