Áramlatélmény
Szerencsés az ember, ha olvasta a flow-élményről szóló Csíkszentmihályi könyvet. Még szerencsésebb, ha élte is már át azt a bizonyos érzést. A legszerencsésebbnek akkor mondanám, ha mindezt több emberrel közösen tudta megtenni, ráadásul számtalanszor.
Az evezősök szerencsések.
A 94 éves Pap Jenőné Méray Kornélia 1983-ban írt “Vizek szabadja lettem…” című zseniális könyvében olyannyira szépen fogalmazza meg az evezés nyújtotta szabadságérzést, ami sokszor vegyül az áramlatélménnyel, hogy én most ezzel nem próbálkoznék. Azt viszont ismételném és hangsúlyoznám, hogy nagyon gyakran lehet ezt átélni evezőshajóban, kiváltképp csapathajóban.
Volt szerencsém többször ehhez, például 1 héttel ezelőtt, Szegeden az evezősök idei országos bajnokságán.
De miről is van szó?
Nem vagyok benne biztos, hogy összefügg, de azt gondolnám, hogy amennyiben az ember át tudta élni ezt a fajta állapotot, úgy a későbbiekben egyre inkább képes lesz rá, más környezetben is.
Sajnos egyre inkább zavarónak élem meg, hogy az agyam (és a testem) este aktív, nagyjából délután 5 óra után tud olyan produktív lenni, amelyre konstans vágynék. Ez persze azon túl, hogy hátrány, néha jól tud jönni. Egyre többször kapom magam azon, hogy valamilyen ilyen mentális állapotba kerülök, alapvetően munkával kapcsolatos tevékenységek során, az estéhez közeledve.
De mit ad ez az érzés?
Tényleges elégedettséget.
Olyan érzést, amely az ember napját jobbá teszi, amelyet nem mer megszakítani, nehogy örökre tovaszálljon.
A jó hír, hogy nem fog, valószínűleg a következő alkalommal megint felüti a fejét.
És a rossz hír, hogy minél inkább vágyunk vagy netán számítunk rá, annál kisebb eséllyel jön el.
Egy század ide vagy oda, “erről van szó!” Jó volt és jó lesz! Köszi!
