3 min read

A mindennapi szokások erejéről

Néhány gondolat arról, miért jöttem ide, és mi lett ezekből.
A mindennapi szokások erejéről
Ez most egy saját fotó

Sokszor szembejön mostanában néhány ábra a napi szokások erejéről.

Legyél jobb 1%-al minden nap - hirdetik rengetegen a LinkedIn-en. Erről szól az Atomic Habits című, egyébként nagyon híres, ám általam még nem olvasott könyv.

Alapvetően nem szeret(t)em az ilyesmit, és kevéssé is hittem benne, aminek az oka tapasztalati alapú. A tapasztalat ugyanis legtöbbször az, hogy lehet kialakítani, tartani majd erőltetni az ilyen szokásokat, de egy idő után úgyis kikopnak.

Ugyan azt gondolom magamról, hogy nem vagyok jó az ilyesmiben, már a nem kényelmes szokások erőltetésében, de azért mindig rá kell jönnöm, hogy a valóság mégsem teljesen ezt mutatja.

Újabban egy éve követem napi szinten a költéseimet, ha pedig egy-két, néhány hónapos szünetet nem számolunk, akkor hamarosan 10 éve lesz, hogy elkezdtem.

Persze sokszor, főként a szkeptikusok (vagy a gazdagok :)) által felmerül a kérdés, hogy van-e ennek értelme, én számtalant tudnék sorolni.

Nekem ez bevált, másnak pedig más hasonló, nagy fegyelmet tűrő, sokszor kényelmetlen szokás válik be.

Viszonylag konkrét célokkal költöztem Máltára májusban, ezek között az angol tanulás, az üzleti skillek továbbfejlesztése, újak kialakítása, az otthoni spin-off termékünk külföldre vitele szerepelt. Na meg persze a komforzónából való kiszakadás, és új, otthon nem elérhető tapasztalatok, élmények gyűjtése volt.

A féléves kiküldetésem utolsó hónapjába érve be kell látnom, hogy ezek egy része nem sikerült.

Az okok sokrétűek, de persze a csalódottságomat így sem tompítják.

Viszont volt egy értékes beszélgetésem egy barátommal erről, ami kissé más perspektívába helyezte ezt a dolgot.

A lényege az volt, hogy azzal lettem szembesítve, “rendben, sok dolog volt, amiért mentél és nem kaptad meg, de ha jól értem, sok olyan van, amiért nem mentél és mégis megkaptad.”

És hogy mik ezek?

A címben is említett mindennapi szokások.

Tudni kell, hogy az életem Budapesten teljesen más mederben zajlott az elmúlt években.

Izgalmasabb volt?

Mondhatjuk így is. De fárasztóbb, költségesebb és megterhelőbb is. Sokszoros számú impulzussal, engem körülvevő emberrel.

Lassulni jöttem?

Nem feltétlenül, de valamit változtatni biztosan.

12 év versenysport és napi szintű edzés, majd 5 év kihagyás után újra minden nap sportolok, és örömömet lelem benne. Természetesen néha elfáradok, érzelmileg is, de ez valahol természetesen, illetve talán annak az eredménye, hogy a naplemente egyre inkább beszorít és rohanásra késztet.

A főzés kezdetektől a mindennapok részévé vált, ez bizonyára sok embernek alapvetés, de ők gondoljanak vissza arra, milyen volt az elején, amikor elkezdték. Sok hibával, türelmetlenséggel, körülményességgel, és minden olyan dologgal, ami ma már jóval könnyebb.

Az angol tartalmak fogyasztása (podcastok, könyvek, videók, filmek) olyannyira alapvetés lett, hogy néhány kivételtől eltekintve nagyon zavarja már a fülemet egy-egy magyar nyelvű adás.

Az alvásom ugyan itt nagyon rossz, de megpróbálok szigorú lenni magamhoz és 11 után csak olvasni, mellőzve a telefont. Sajnos valószínű sosem leszek már “early bird”, de azért próbálok egy normális cirkadián ritmust beállítani. Ennek a monitorozását segíti az újabban minden alváshoz használt Sleep Cycle app és Polar óra.

A külön angol tanulás (szókincsfejlesztés, nyelvtan), illetve meditáció, légzőgyakorlatok (Headspace, Insight Timer, Huberman NSDR) napi rutinná alakítása a legújabb feladatom, ezen próbálok dolgozni. Csakúgy mint a hidegvizes zuhanyzáson és a dopaminfüggőséget kiváltó social média használat/fogyasztás csökkentésén.

Próbálom tehát rávenni magam egy kissé szigorúbb, beosztottabb, rutinokkal tűzdelt életvitelre, ami várhatóan egy kiegyensúlyozottabb és egészségesebb életet jelent hosszú távon.

Némi spoiler, hogy azért ez (rövidtávon legalábbis) nem jelent ennyire egzaktan jó eredményt, kissé hullámvasútélményt tud adni az ilyen szintű rendszer, valamint a dopamin ingerek megvonása. De bízom a ChatGPT-ben, aki erre azt mondta:

“Ez a folyamat (a dopamin szintjének normalizálódása) egyénfüggő, de általában 2-3 hónapot is igénybe vehet. Az első hetekben gyakran tapasztalható átmeneti rossz közérzet, ingerlékenység vagy levertség, mert az agy még mindig "vágyik" a gyors jutalmakra. Ahogy folytatod a változtatásokat, a dopamin termelés fokozatosan stabilizálódik, és hosszú távon kiegyensúlyozottabb érzés várható.“

Az, hogy változtatni akarunk valamin, sokszor egy tudatos folyamat eredménye, mely mögött valamilyen elégedetlenség áll.

Az, hogy ezek a változások mennyire lesznek állandóak, vagy hogy milyen eredményük lesz, legtöbbször kérdésesek, de ahogy már mondtam, konkrét célokkal jöttem Máltára. Ezek egy része (egy mélyebb réteget tekintve) a változás megteremtése, egy egészségesebb és kiegyensúlyozatt élet felé mozdítása volt.

Végülis innen nézve egyértelmű, hogy sok olyan változás került kialakításra, amelyért jöttem.

Meglátjuk, mennyire lesznek tartósak, ha hazamegyek.

Köszönet Gabinak, hogy sokszor rávilágít arra a lényegre, amit én nem látok, és köszönet Andrew Huberman-ek, hogy nem kell zuhanyzás közben állítgatnom a hőfokot.

És némi update a legutóbbi bejegyzésem kapcsán: sikerült egy jó hangulatú beszélgetést szervezni Chris-el a RemoteBase.co-tól, és ugyan nem az én máltai élményeim szerepeltek a legújabb hírlevelükben, de talán még ez is megtörténhet a jövőben… :)